mormon.org Világszerte

Jézus Krisztus egyházának
visszaállítása

Krisztus megszervezte egyházát a földön

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” – jelentette ki Krisztus a követőinek, rövid de erőteljes földi szolgálata során (János 14:6). Aktuális és szükséges üzenet volt, mivel néhány száz évvel a születése előtt már sokan felhagytak az Isten parancsolatai szerinti élettel. Krisztus visszahozta a világosságot a világba, amikor kihirdette az evangéliumát – ahogyan azt az ősi prófétáknak, úgymint Ábrahámnak, Izsáknak és Mózesnek is tette. Tizenkét férfit – többek között Pétert, Jakabot és Jánost – választott apostolaiként, és kezeit a fejükre helyezve a papságnak nevezett felhatalmazást adta nekik arra, hogy kereszteléseket végezzenek, irányítsák az egyházát, és világszerte terjesszék az igéjét.

A nagy hatása és a sok csodatétele ellenére végül elutasították és keresztre feszítették. Halála után a bátor és hithű apostolai nélküle haladtak tovább, új tagokat keresztelve és különböző gyülekezeteket alapítva.

A kereszténység sötét középkora

Krisztus apostolainak és az ő hithű követőiknek minden hősies erőfeszítése ellenére a Krisztus által visszaállított eredeti egyház a megszűnés felé tartott. Az egyház tagjai kemény üldöztetésnek voltak kitéve, és egy kivételével az összes apostol mártírhalált halt. Ezt az időszakot a nagy hitehagyás korának nevezik, amikor „szakadás” vagy elfordulás (görög szóval aposztázia) (2 Thessalonikabeliek 2:1–3) történt a Krisztus által hirdetett evangéliumtól. Elveszett az apostoli felhatalmazás a papsági kulcsok átruházására, és a kinyilatkoztatások elnyerésére az egyház részére, ahogyan sok becses tanítás is elveszett. Tévedések szivárogtak be az egyházba az Ő tanításait illetően, ami ellentétes véleményeket és elveszett igazságokat eredményezett. Ezt az időszakot a nagy hitehagyásnak nevezzük.

Felhatalmazás vagy isteni iránymutatás híján a kereszténység a túlélésért küzdött, miközben a legalapvetőbb evangéliumi tanításokat is egymásnak ellentmondóan értelmezték. A papsági felhatalmazás és az evangélium teljessége nélkül mindenki kénytelen volt emberi bölcsességre támaszkodni a szentírások, tantételek és szertartások értelmezéséhez. Sok hamis eszmét tanítottak igazságként, és sok olyan tudás elveszett az Atyaisten, az Ő Fia Jézus Krisztus és a Szentlélek valós természetét illetően, amellyel ma ismét rendelkezünk. Eltorzították az olyan lényegi tanokat, mint a hit, a bűnbánat, a keresztelés és a Szentlélek ajándéka, egyes fontos tanok pedig teljesen elvesztek.

Évszázadokkal később az olyan sugalmazott emberek, mint Luther Márton és Kálvin János felismerték, hogy az idők során a gyakorlat és tanok egy része megváltozott vagy elveszett, ők tehát megpróbálták megújítani a saját egyházukat. Az Úr Jézus Krisztus apostolai által birtokolt felhatalmazás nélkül azonban nem lehetett az Ő egyházát és evangéliumát eredeti állapotukban visszahozni.

Isten Joseph Smithen keresztül állította vissza Krisztus egyházát

Ha a szomszéd srác azt mondaná, hogy Isten őt hívta el az Ő igaz egyháza visszaállítására a földön, hinnél neki? Valószínűleg nem. A názáretiek közül sem hitték el sokan, hogy a szomszédjuk, Jézus, az ács lenne a Messiás.

Sok évszázadnyi lelki zűrzavart követően az embereknek kétségbeesetten szükségük volt Jézus Krisztus eredeti igazságaira. Amikor Isten 1820-ban egy 14 éves fiút választott ki hírnökének, a legtöbben nem voltak hajlandóak meghallgatni őt. Joseph Smith az Egyesült Államokban élt, amely akkoriban az egyetlen olyan ország volt, ahol vallásszabadságot hirdettek meg. A családja mélyen vallásos volt, és folyamatosan kutatták az igazságot.

Josephnek el kellett döntenie, hogy a sok keresztény felekezet közül melyikhez csatlakozzon. Alapos tanulmányozást követően Joseph Smith még mindig nem látta tisztán, hogy melyik keresztény egyházhoz kellene csatlakoznia. Később azt írta erről, hogy „oly nagy volt a zűrzavar és az ellentét a különböző felekezetek között, hogy lehetetlen volt egy olyan fiatal… egyénnek, mint amilyen akkor én voltam, …biztos elhatározásra jutni arra nézve, hogy kinek van igaza, és ki téved. […] E szócsaták és a vélemények vihara közepette gyakran azt kérdeztem magamtól: Mit tegyek? E sok felekezet közül vajon melyiknek van igaza; vagy talán mindannyian tévednek? Ha bármelyiküknek igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg?” (Joseph Smith története 1:8, 10).

A Bibliához fordult iránymutatásért. Ezt olvasta: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jakab 1:5). Egyszerű hittel úgy döntött, hogy pontosan ezt fogja tenni. 1820 tavaszán kiment egy közeli ligetbe és letérdelt imádkozni. Így írta le az élményt: „Egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam… Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:16–17). Látomásában megjelent neki az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus. A Szabadító azt mondta Josephnek, hogy ne csatlakozzon egyik egyházhoz sem. Habár abban az időben sok jó ember hitt Krisztusban, és igyekezett megérteni és tanítani az Ő evangéliumát, nem rendelkeztek az igazság teljességével, sem a keresztelés és az egyéb szabadító szertartások végzésére szóló felhatalmazással. Ez a látomás jelezte Jézus Krisztus egyháza földi visszaállításának kezdetét, amely egyház megalapítására Isten 10 évvel később hatalmazta fel az addigra bölcsebb, a menny által okított Joseph Smitht, ismét lehetővé téve ezáltal mindenki számára, hogy részesüljenek az evangélium szerinti élet öröméből és áldásaiból.

Tudj meg többet Joseph Smithről

Az egyház vezetésére való felhatalmazás visszaállítása

Mit jelent valójában az isteni felhatalmazás birtoklása? Az Isten nevében való cselekvésre való felhatalmazást papságnak nevezik. Néhányan hibásan azt hiszik, ez hatalmat ad valakinek arra, hogy megmondja másoknak, mit tegyenek. Valójában viszont azt jelenti, hogy az illető Isten és az Ő egyháza nevében cselekedhet – hasonlóan ahhoz, amikor megbízást adunk valakinek, hogy eljárhasson a nevünkben.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megszervezését megelőzően Joseph Smith megkapta a papsági felhatalmazást Keresztelő János, illetve Péter, Jakab és János apostolok kezéből, akik magától Jézus Krisztustól kapták ugyanezt az „erőt és hatalmat” (Lukács 9:1). Ezek a férfiak angyalként jelentek meg, és Joseph Smithre ruházták a papságot. A mai próféta, Thomas S. Monson, Joseph Smith felhatalmazott utóda. Ő és az egyház többi apostola – a papsági elrendelések megszakítatlan láncolatán keresztül – Jézus Krisztusig vezetik vissza papsági felhatalmazásukat.

A Mormon könyve

A Mormon könyve arról tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztus valóban itt élt a földön, és ma is él, mint a mi isteni Szabadítónk. Ez egy második tanúságot képez, amely megerősíti Jézus Krisztus létezését és a Biblia igazságát. Az eredetéről szóló beszámoló éppen olyan csodás, mint az egyház visszaállítását kísérő többi esemény.

1823-ban Joseph Smitht meglátogatta egy Moróni nevű mennyei hírnök – ugyanúgy, ahogyan az Újszövetségben is gyakran jelentek meg angyalok az apostoloknak. Moróni beszélt Josephnek az amerikai földrész őslakóinak egyik feljegyzéséről, amely egy közeli dombon volt elásva. Elmondta, hogy az Jézus Krisztus evangéliumának teljességét tartalmazza, és vékony aranylemezekre van írva. Joseph angolra fordította a könyvet. A könyvet a feljegyzéseket összeállító ősi próféta, Mormon után, Mormon könyvének nevezték el.

A Szent Biblia könyveinek szentírási stílusában lefordított és lejegyzett Mormon könyve egy olyan igazlelkű nép küzdelmeiről számol be, akik azokban az időkben Isten parancsolatai szerint próbáltak élni. Ahogy ez néha ma is megtörténik, gyakran kigúnyolták és üldözték őket a hitük miatt. A könyv egyik különösen felemelő része elbeszéli Krisztus látogatását az amerikai földrészen, röviddel a feltámadása után. Ott magához hívta az embereket, hogy megtapinthassák a sebek nyomait a kezén, a lábán és az oldalán. Megáldotta és meggyógyította őket, csodákat vitt véghez, és megadta tizenkét férfinek ugyanazt a felhatalmazást, amelyet annak a tizenkét apostolának is megadott, akiknek a cselekedetei a Bibliában vannak feljegyezve. Látogatásának hatása olyan mélyreható volt, hogy a nép majd’ 170 éven át békében és igazlelkűségben élt.

Tudj meg többet a Mormon könyvéről

Isten a te szerető Mennyei Atyád

A visszaállított egyház központi igazsága az, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk, mi pedig az Ő lélekgyermekei vagyunk. Személyesen ismer minket, és jobban szeret bennünket, mint amit képesek vagyunk felfogni. Azt akarja, hogy sikerrel járjuk ebben az életben, majd pedig visszatérve Ővele éljünk. Életünk a földön része azon tervének, hogy testet kapjunk, tanuljunk, növekedjünk, és örömre leljünk. Néha az élet nehéz, magányos vagy ijesztő, de a Mennyei Atya mindig törődik veled. Mindig kész arra, hogy az imáidra adott válaszként vigaszt, békességet és iránymutatást nyújtson számodra.

Olyan ösvényt készített el számunkra, amelyet követve az életünk áldott lesz. Ez az ösvény ahhoz szükséges, hogy visszatérhessünk Őhozzá. Ez teszi majd lehetővé számunkra, hogy elnyerjük a Krisztus engesztelő áldozatából fakadó hatások teljességét. Amikor így teszünk, nagyobb békességre és örömre lelünk, úgy ebben az életben, mint a következőben.

A családok létfontosságúak Isten tervében

Talán bennünket is boldog és biztonságot adó családban nevelt fel két szerető szülő. Talán nem így volt, és nehéz körülmények között nőttünk fel, a vágyott szeretet és támogatás nélkül. Felnőttként feltehetőleg boldog otthont szeretnénk.

Nem mindig könnyű fenntartani a békés családi életet, de Isten visszaállított egyházában a házasságot és a családokat tartják a társadalom legfontosabb egységének, ma is és az örökkévalóságban is. Isten azt akarja, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk ahhoz, hogy felkészüljünk arra, hogy örökké a családunkkal éljünk. Ha Krisztus tantételei köré építjük fel a családunkat, vagyis többek között a hit, az ima, a bűnbánat, a megbocsátás, a tisztelet, a szeretet, az együttérzés, a munka és a tartalmas szórakozás köré, akkor az otthon a menedék, a békesség és a mérhetetlen öröm helye lehet.

Nem szabad elcsüggednünk. Bármilyen keményen is igyekszünk, a házasságunk és az otthonunk nem lesz tökéletes. Ez része annak a növekedési folyamatnak, amelyet meg kell tapasztalnunk. Isten azt akarja, hogy megtanuljunk türelmesnek és szeretetteljesnek maradni, amikor megmutatkoznak a házastársunk és a kisebb vagy nagyobb gyermekeink emberi gyengeségei. A mi feladatunk az, hogy szolgáljuk őket, ami pedig abban segít, hogy hasonlóbbá váljunk Istenhez.

Tudj meg többet a családok megerősítéséről

Így szól hozzánk Isten napjainkban

Iránymutatást is ad nekünk a prófétákon keresztül, akiknek felhatalmazásuk van az Ő nevében szólni és cselekedni. A történelem során az olyan bátor próféták, mint Noé, Ábrahám, Mózes, Péter, Keresztelő János, Pál apostol és még sokan mások hevesen izzó bizonyságot tettek Krisztusról, hogy segítsenek növelni az Őbelé vetett hitünket.

Amikor 1844-ben az Illinois állambeli Carthage-ban Joseph Smith tragikus vértanúságot szenvedett el, a visszaállított egyház vezetése Brigham Youngra, az akkor rangidős apostolra háramlott. Az ezt követő 33 évben ő vezette az egyházat Krisztus irányítása alatt. Az ő vezetésével kelt át a mormon pionírok (úttörők) első csoportja is a síkságon, hogy 1847-ben megérkezzenek a Sóstó-völgybe. További több mint 70 000 amerikai és európai bevándorlását felügyelte, és 350-nél is több települést alapított az USA nyugati részén, Kanadában és Mexikóban.

A próféták sora ma is töretlen: a jelenlegi próféta, az egyház elnöke, Thomas S. Monson. Két tanácsos támogatja: Henry B. Eyring és Dieter F. Uchtdorf. Ők közösen alkotják Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Első Elnökségét (nagyon hasonlóan Péter, Jakab és János apostolokhoz Krisztus idejében). Ahogyan a prófétája, Mózes által Isten kivezette az izraelitákat a rabszolgaságból egy jobb helyre, éppen úgy vezet ma is bennünket egy boldogabb, békésebb életre, amikor úgy döntünk, hogy követjük az Ő élő prófétáját, általa pedig Jézus Krisztust. Mindannyiunkat arra kérnek, hogy hallgassuk meg vagy olvassuk el az élő próféták szavait, és fontoljuk meg, hogyan segíthetne az életünkben Isten akaratának ismerete.