mormon.org Világszerte

Isten
szabadításterve

„Honnan jöttem és miért?”

A te életed nem a születéssel kezdődött és nem a halállal fog véget érni. Mielőtt a földre jöttél volna, a lelked a Mennyei Atyával élt, aki megalkotott téged. Ismerted Őt, Ő pedig ismert és szeretett téged. Ez egy boldog időszak volt, melynek során Isten boldogságtervéről és a valódi örömhöz vezető ösvényről tanultál. Ahogyan azonban felnőttként a legtöbben elhagyjuk az otthonunkat és a szüleinket, Isten tudta, hogy neked is ezt kell tenned. Tudta, hogy nem fejlődhetsz, ha nem távozol egy időre. Ezért lehetővé tette, hogy a földre jöjj és megtapasztald a fizikai testtel járó örömöt – és fájdalmat.

Az egyik dolog, ami olykor annyira megnehezíti az életünket, hogy fizikailag elkerültünk Isten színe elől. Ráadásul nem emlékezhetünk a földi életünk előtti létünkre sem, tehát az érzékeink helyett hit által kell cselekednünk. Isten nem mondta, hogy könnyű lesz, de azt ígérte, hogy a lelke ott lesz, amikor szükségünk van Őrá. Még ha néha úgy is érezzük, nem vagyunk egyedül az utunk során.

Isten számodra készített terve

Ez nem azt jelenti, hogy Ő azt várja tőled, hogy tökéletes legyél. Tudja, hogy nem vagy az. Azt viszont elvárja, hogy amíg itt vagy a földön, addig a tőled telhető legjobban igyekezz, hogy egyre hasonlóbbá válj Őhozzá, illetve tanulj és fejlődj a hibáid nyomán. Minden alkalommal, amikor fájdalmas következményekkel járó rossz döntést hozol, az a választásod boldogtalanságot eredményez – néha azonnal, néha sokkal később. Ugyanígy igaz, hogy ha a jót választod, az idővel boldogsághoz vezet és segít hasonlóbbá válnod a Mennyei Atyához.

Fizikai testünk elnyerése

Ahogyan Isten megalkotta a földet, hogy legyen hol élned és tapasztalatokat szerezned, úgy téged is megalkotott. Hús-vér testet adott neked, a saját megdicsőült teste hasonlatosságára. Az Ószövetségben ezt mondja Isten: „Alkossunk embert a mi képmásunkra, a mi hasonlatosságunkra” (1 Mózes 1:26). Jákób kijelentette, hogy „színről színre” (szemtől szemben) látta Istent (1 Mózes 32:30). Mózes is úgy beszélt Istennel „színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával” (2 Mózes 33:11). Az Újszövetség beszámol arról, hogy amikor a feltámadt Krisztus megjelent apostolainak, így szólt hozzájuk: „…tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!” (Lukács 24:39).

Ádám és Éva elhozták nekünk a választás ajándékát

Isten első olyan gyermekeiként, akik a földre jöttek, Ádám és Éva a kert által nyújtott paradicsomban éltek. Nem éreztek bánatot vagy fájdalmat, ami elsőre kellemesnek hangozhat, csak hát anélkül örömöt sem érezhettek. Nem emlékeztek a földi életük előtti létre. Ha nem ettek volna a tiltott gyümölcsből, akkor örökké így éltek volna és soha nem lehettek volna gyermekeik. Az emberiség soha nem született volna meg, a világ pedig nem népesült volna be.

Amint azt jól tudjuk, Ádám és Éva engedett Sátán arra irányuló kísértéseinek, hogy egyenek a gyümölcsből, és engedetlenek voltak Isten azon parancsolata iránt, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudása fájának gyümölcséből. Ennek következményeképpen testben és lélekben is kiűzettek Isten színe elől – ezt az eseményt nevezzük a bukásnak. Halandókká váltak, amilyenek mi is vagyunk: kitéve bűnnek, betegségnek, mindenféle szenvedésnek, végső soron pedig a halálnak. Ez ugyanakkor nem kizárólag rossz következményekkel járt, mivel innentől képessé váltak arra is, hogy nagy örömöt tapasztaljanak meg. „Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25). Amikor azonban engedelmeskedtek Jézus Krisztus evangéliumának, Ádám és Éva képessé váltak sugalmazást és kinyilatkoztatást kapni Istentől, de még mennyei hírnökök is látogatták őket.

Amint kikerültek a kertből, képessé váltak a fejlődésre és a tanulásra, hogy hasonlóbbá váljanak Mennyei Atyánkhoz. Ráadásul gyermekeik is lehettek, ami pedig azt jelentette, hogy Isten többi lélekgyermeke (vagyis mi mindannyian) a földre jöhetett, megtapasztalhatta a fizikai testben való létezést, és próbára tétethetett a mindennapi választások során. Ahogyan Ádám és Éva esetében is történt, minden választásunk – legyen az jó vagy rossz – következményekkel jár. A tartós boldogság és fejlődés abból fakad, ha azt választjuk, amit Isten szán nekünk. A kulcsszó a „választjuk”. Isten rendszerint nem avatkozik közbe, hogy megakadályozza a rossz döntéseinket, melyeket Sátán kísértése nyomán hozunk. Felajánlja azonban a szeretetét, az isteni iránymutatását és a figyelmeztetéseit, ha megnyitjuk Őelőtte a szívünket.

A boldogság titka

Gyakran esünk abba a csapdába, hogy úgy gondoljuk, hogy egy új autó, egy előléptetés, egy szépészeti beavatkozás, vagy éppen egy bizonyos mértékű hírnév fog boldoggá tenni bennünket. És ez gyakran így is van – egy ideig. Soha nem lehet azonban tartós, mert a vagyon, a hatalom és a hírnév egyszerűen nem képes tartós boldogságot hozni, bármennyire és szeretnénk. A valós boldogság Krisztus példájának követéséből adódik, illetve abból, hogy olyan isteni tulajdonságokat fejlesztünk ki, mint a jóság, szeretet, igazságosság és irgalmasság. Abból fakad, hogy másokat szolgálunk, és segítünk nekik követni Jézus Krisztus példáját és tanításait. Abból fakad, hogy legyőzzük emberi testünk vágyait, és ehelyett a Lélek sugalmazásait követjük. Abból fakad, hogy keményen dolgozunk, egészségesen élünk, barátaink vannak, családunk és személyes eredményeink. Mindegy, hogy mi mindennel rendelkezel vagy nem rendelkezel ebben az életben – a legmélyebb, legtartósabb boldogságod Isten tervének ismeretéből és követéséből fog származni.

Amikor rossz dolgok történnek

Megbetegszünk. Meghalnak a szeretteink. Elveszítjük az állásunkat vagy az otthonunkat. Házastársunk hűtlenné válik. Nehéz megállni, hogy fel ne tegyük a kérdést: miért engedi Isten, hogy ennyit szenvedjünk? Tudnod kell, hogy Isten nem örül a szenvedéseidnek, de a nehézségeid – függetlenül attól, hogy mi okozta azokat – közelebb vihetnek téged Őhozzá, és ha hithűen kitartasz, akkor erősebbé is tehetnek (2 Nefi 2:2, Jelenések 3:19).

Megnyugtató a tudás, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus minden dolgot elszenvedett. Érti a fájdalmadat és átsegíthet a megpróbáltatásaidon. Amikor van hited Istenben és az Ő tervében, akkor biztos lehetsz benne, hogy célja van mindennek, ami a földön történik veled. Az örökkévalósághoz képest rövid az itt töltött időnk. Ahogyan az Úr mondta Joseph Smithnek egy különösen szenvedésteli időszakban:

A csapások elviselése megerősíthet és könyörületesebbé tehet téged. Segíthet neked tanulni, fejlődni és arra vágyni, hogy másokat szolgálj. A nehézségekkel való megbirkózás az egyik fő módja annak, ahogyan a földi életed során próbáknak vagy kitéve, és ahogyan oktatásban részesülsz. Szerető Mennyei Atyánk képes arra, hogy kárpótoljon minket minden olyan igazságtalanságért, melyet a halandó életben esetleg el kell viselnünk. Ha hithűen kitartunk, akkor az eljövendő életben olyan jutalomban lesz részünk, amilyet elképzelni sem tudunk (1 Korinthusbeliek 2:9). Ami igazán lenyűgöző, hogy Isten segítségével a próbák idején is megtapasztalhatod az örömöt, és békés lelkülettel nézhetsz szembe az élet nehézségeivel.

Isten terve – Mit tett értünk Jézus Krisztus?

Jézus Krisztus szenvedett értünk 02:21

Ezek a hibák lehetnek olyan egyszerűek, mint egy barátod megbántása, vagy akár sokkal súlyosabb bűnök is. Az általunk okozott fájdalom látványa és a lelkifurdalás, a szégyen és a bűntudat kínja olykor elviselhetetlen és lesújtó lehet. Azon tűnődünk, hogy vajon leküzdhetjük-e valaha a hibáinkat, és érezhetjük-e valaha a megbocsátás békességét. Igen, ez egyértelműen lehetséges, köszönhetően Jézus Krisztus engesztelésének és a bűnbánat folyamatának. Megvallhatjuk bűneinket Istennek, és kérhetjük a megbocsátását. Ő pedig azt ígérte, hogy „nem emléksz[ik] azokra többé” (Tan és a szövetségek 58:42). Ez azért tud így működni, mert a Mennyei Atya elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy Önmagát áldozatként odaadva a bűneinkért és fájdalmainkért, önként szenvedjen és megfizessen azokért. Nem érthetjük minden részletében, hogy miként szenvedett Jézus a bűneinkért. Azt azonban tudjuk, hogy a Gecsemáné kertjében a bűneink súlya olyan gyötrelmeket okozott neki, hogy minden pórusából vér fakadt (Lukács 22:39–44). Később, a keresztfán, Jézus önszántából elszenvedte a halál fájdalmát – a valaha is ismert egyik legkegyetlenebb módon (Alma 7:11).

Szellemi és lelki gyötrelmei azonban jóval meghaladták a kereszt által okozott fájdalmakat. A Szabadító ezt mondja nekünk: „Mert íme, én… mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy… ne szenvedjenek… ahogyan [én]” (Tan és a szövetségek 19:16–17).

Azonkívül, hogy Isten megbocsátását kérjük, Ő azt akarja, hogy azoktól is kérjünk bocsánatot, akiknek ártottunk. Igyekeznünk kell helyrehozni a kárt, és meg kell ígérnünk, hogy nem követjük el ismét ugyanazokat a hibákat. Ezután haladhatunk tovább, érezve Isten szeretetét az életünkben, és azt a hihetetlen békességet és örömet, amely a teljes megbocsátásból fakad.

Ahhoz, hogy engesztelése teljes mértékben betölthesse az életünket, a következőket kell tenned:

  • Gyakorolj hitet Őbenne.
  • Tarts bűnbánatot.
  • Keresztelkedj meg.
  • Fogadd be a Szentlelket.
  • Válaszd azt, hogy életed hátralevő részében az Ő tanításait követed.

„Mi történik velem, amikor meghalok?”

Képzeld magad elé a kesztyűbe bújtatott kezedet. A kesztyű csak akkor mozog, amikor a kezed. Vedd ki belőle a kezedet, és a kesztyű élettelenül fekszik az asztalon. E hasonlat jól szemlélteti, hogy mi történik, amikor meghalsz. Képzeld el, hogy a tested az a kesztyű, amelyet a te tényleges lényed – a lelked – működtet. Amikor meghalsz, élettelen kesztyűként hagyod magad mögött a testedet, ám a lelked örökké él.

Számtalan szentírás és a különböző korok prófétáinak személyes beszámolói tanúsítják számunkra, hogy ez igaz.

Amikor te vagy az, akit hátrahagynak, vagyis te veszíted el egy barátodat vagy szerettedet, a veszteség fájdalma nagyon is valós. Nagy vigaszt ad azonban az a tudás, hogy ismét látni fogod őt. Krisztus halála miatt pedig valamikor majd ismét egyesül és tökéletessé tétetik a lelkünk és a testünk (vagyis feltámadunk), és soha többé nem válnak szét.

A halhatatlanság – Isten egyik legnagyszerűbb ajándéka

A legtöbben valószínűleg azt mondanánk, hogy örökké akarunk élni. Ez pontosan az, amit Isten megadott minden egyes embernek, amikor elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy meghaljon értünk és engesztelést hozzon a bűneinkért. Feltámadásnak nevezik, és mindenki, aki erre a földre születik – még a gonosz emberek is –, részesül a halhatatlanság ezen ajándékából (1 Korinthusbeliek 15:22).

A keresztre feszítését követő harmadik napon Jézus Krisztus lett az első ember, aki feltámadt. A lelke újraegyesült a megdicsőült, tökéletessé vált testével, és Ő többé már nem halhat meg. Amikor Krisztus barátai eljöttek a sírjához, az angyalok ezt mondták: „Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt” (Máté 28:6).

„A mennybe fogok jutni?”

Igen! Isten minden embert igazságosan fog megítélni, és a megfelelő hellyel fogja jutalmazni az Ő királyságában.