mormon.org Világszerte

Isten
parancsolatai

Isteni útmutatás

Emlékszel, ahogy a szüleink különböző szabályokat tanítottak nekünk gyerekkorunkban? Olyanokat, hogy nézzünk szét, mielőtt lelépünk a járdáról, vagy hogy ne játsszunk a tűzzel. Emlékszel, hogy mennyire terhesnek tűnt némelyik szabály? Mintha a szüleink csak azért találták volna ki őket, hogy ne csinálhassuk azt, amit igazán szerettünk volna – csupa olyan dolgot, amiről azt gondoltuk, hogy örömöt okozna nekünk. Amikor felnövünk, megtanuljuk értékelni e szabályokat, és rájövünk, hogy komolyan megsérülhettünk vagy akár meg is halhattunk volna, ha nem fogadtunk volna szót.

Ahogy azt a szüleink is teszik, Isten parancsolatokat ad számunkra, amelyek segítenek az igazán fontos dolgokra összpontosítani, illetve arra, hogy biztonságban legyünk. Az Ő összes iránymutatása azt a célt szolgálja, hogy biztonságban legyünk. Segítenek abban, hogy közel maradjunk Őhozzá, végül pedig nagyobb szabadságot és boldogságot nyújtanak nekünk.

Könnyen előfordulhat, hogy a „parancsolat” szóról rögtön a tízparancsolat jut eszünkbe. Ez főleg tiltásokat tartalmaz – ne tedd ezt, ne tedd azt –, de Isten nemcsak tilt, hanem azt is elmondja nekünk, hogy mit tegyünk. Legfőbb reménye az örökkévaló boldogságunkban van, éppen ezért biztosak lehetünk abban, hogy a parancsolatai nem korlátozó szabályok, hanem olyan isteni útmutatások, melyeknek célja, hogy megvédjenek minket az ártalmaktól, és egy jobb életvitelhez vezessenek bennünket.

A két nagy parancsolat

Isten parancsolatainak való engedelmességünk abból a vágyunkból fakad, hogy kimutassuk a szeretetünket Őiránta, embertársaink iránt és saját magunk iránt. Amikor Jézus Krisztus a földön járt, valaki megkérdezte tőle: „melyik a nagy parancsolat a törvényben?”. Jézus így válaszolt:

Jézus Krisztus azt tanítja nekünk ebben a néhány sorban, hogy az összes tiltás és parancsolat alapja az Isten és a körülöttünk lévők iránti szeretet. Amikor az alább felsorolt parancsolatokra gondolunk, akkor segítségünkre van, ha felidézzük, hogy azok miként kapcsolódnak ehhez a két alapvető parancsolathoz.

Imádkozz rendszeresen

Bárki, bárhol és bármikor imádkozhat. Akár térdelünk, ülünk vagy állunk, akár fennhangon vagy szótlanul imádkozunk, akár egy csoportban vagy magunkban tesszük, Isten meghallgat és válaszol. Az ima annyira könnyű és egyszerű, hogy talán nem is értékeljük, mekkora kiváltság is valójában. Ez egy közvetlen vonal Mennyei Atyánkhoz, aki segíteni akar rajtunk az összes gondunkkal és kérdésünkkel. Habár Ő talán nem mindig válaszol azonnal, vagy nem úgy, ahogy arra számítunk, mi azonban hisszük a szentírások azon kijelentését, mely szerint „kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Máté 7:7).

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy gyakran imádkozzuk, mert minél többet beszélgetünk Istennel, annál nyitottabbak leszünk az útmutatásaira a ránk váró nehézségek során. Ez is egy példa arra, hogy miként múlják messze felül egy parancsolatból fakadó áldások a betartásához szükséges erőfeszítés mértékét.

Tanulmányozd a szentírásokat

A szentírások zömét több mint egy évezreddel ezelőtt jegyezték le, ezért talán nehéz elképzelni, hogyan segíthetne nekünk itt és most az elolvasásuk. Mivel azonban Isten bölcsessége időtlen, ezért mi is olvashatjuk a szentírásokat, és a saját életünkre alkalmazhatjuk a tanulságaikat. Lehet, hogy olyan előléptetésben részesülünk a munkahelyünkön, amelyet örömmel, de mégis idegesen fogadunk, attól tartva, hogy nem fogunk tudni megfelelni az elvárásoknak. Ez akár egy teljesen világi aggodalomnak is tűnhet (amellyel kapcsolatban nem segítenek a szentírások), de az Isten Énóknak adott elhívásáról szóló beszámoló mégis segíthet nekünk megbirkózni a félelmeinkkel. Miután Isten azt kérte tőle, hogy szólítsa bűnbánatra a körülötte lévő gonosz embereket, Énók alázatosan ezt kérdezi: „Miért van az, hogy kegyet találtam szemedben, holott még ifjú vagyok…; mert lassú vagyok a beszédben; miért vagyok hát a te szolgád?” Az Úr ezekkel a szavakkal erősíti meg Énókot: „…tegyél úgy, amint azt megparancsoltam neked… Nyisd ki a szádat, és betöltetik…”(Mózes 6:31–32).

Énók megteszi, amit az Úr parancsol, és ékesszóló prófétává válik, aki segít a népének megváltoztatni a szívüket. Énók próbatétele arra tanít bennünket, hogy amíg az Istenbe vetett hitre támaszkodunk, addig Ő segíteni fog nekünk kifejleszteni a képességet, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amelyekről korábban fogalmunk sem volt.

A szentírások tanulmányozásának parancsolata igen hasonló a gyakori imádkozásra vonatkozó parancsolathoz. Isten azt akarja, hogy olvassuk a szavait, mert azok segítenek nekünk megismerni az Ő akaratát. Isten akaratának követése pedig mindig a legjobb érdekünket szolgálja. A szentírások azokat a dolgokat tartalmazzák, melyeket Isten prófétákon keresztül nyilatkoztatott ki gyermekeinek.

A sabbat napjának megszentelése

Manapság a vasárnap már-már ugyanolyan napnak tűnik, mint az összes többi. Sokunknak dolgoznia kell ezen a napon, utána pedig még megpróbálunk mindent elintézni, amit szombaton nem sikerült. Olyan, mintha a hétvége zsúfoltabb lenne a hétköznapoknál. A vasárnap avagy a sabbat azonban az Istennek való hódolat és a napi kötelezettségeinktől való megpihenés napja. Miután hat nap alatt megalkotta a földet, Isten a hetedik napot a pihenés és emlékezés napjának jelölte ki. Vasárnap a barátainkkal és a családtagjainkkal tölthetjük az időnket, meglátogathatjuk a betegeket vagy magányosokat, több időt fordíthatunk a szentírások tanulmányozására, illetve egyházi gyűlésekre megyünk. Az egyházban énekelünk, imádkozunk és az evangéliumról beszélünk a gyülekezet más tagjaival, valamint veszünk az úrvacsorából a Szabadító emlékére. A mormonok úgy vesznek az úrvacsorárból, hogy olyan kenyeret esznek és olyan vizet isznak, melyek Jézus Krisztus testének és vérének jelképeként lettek előkészítve. Ilyenkor időt szakíthatunk arra, hogy azon elmélkedjünk, miként segíthet nekünk Jézus Krisztus, illetve elgondolkozzunk, hogy miként válhatnánk jobbá az Ővele kötött szövetségek betartásában.

Azon túl, hogy lehetőséget ad kipihenni a stresszes hétköznapokat, a sabbatnap megszentelése tiszteletet fejez ki Isten iránt, továbbá emlékeztet minket, hogy lassítsuk le zsúfolt életünket és adjunk hálát az Alkotónknak. A vasárnap egy várva várt nap, amikor a valóban fontos dolgokat élvezhetjük.

Keresztelés és konfirmálás

A keresztelés egyik célja az, hogy jelképesen lemossa a bűneinket. Azonban még a tökéletes életet élő Jézus Krisztus is megkeresztelkedett. Jézus azért keresztelkedett meg, mert ez egy parancsolat, ő pedig tökéletes példát kívánt mutatni a Mennyei Atya isteni iránymutatásának való engedelmességből.

A keresztelés és konfirmálás szertartásai által mutathatjuk meg, hogy hajlandóak vagyunk Jézus Krisztus nevét magunkra venni, vagyis kereszténnyé válni, és minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy ennek megfelelően éljünk. Először is a vízbe való alámerítés és az onnan való kiemelés révén megkeresztelkedünk, egy olyan személy által, akinek Istentől való felhatalmazása van erre. Ez a cselekedet jelképezi Jézus Krisztus halálát, sírba tételét és feltámadását, illetve jelképezi még a régi életünk végét és az új életünk kezdetét az Ő tanítványaiként. Megkeresztelésünk után egy erre felhatalmazott személy a fejünkre helyezi a kezeit, megadja a jogot a Szentlélek ajándékának elnyerésére, valamint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmál bennünket.

Kövesd a prófétát

Bizonyára veled is megesett már, hogy valaki előadta neked a saját verzióját valamilyen eseménnyel kapcsolatban. Ezután meghallgattad a másik felet is, és mindkét változat hihetőnek tűnt. Hogyan dönthetjük el, hogy mit higgyünk el, amikor ennyi embert és ennyi véleményt kellene figyelembe vennünk? Annak érdekében, hogy megismerhessük az akaratát (vagyis, hogy rájöjjünk az igazságra), Isten prófétákat és apostolokat hív el, hogy az Ő szóvivőiként lépjenek fel. A próféta olyan hithű, igazlelkű ember, akit Isten választ ki arra, hogy az Ő nevében szóljon itt a földön. Az apostolok olyan próféták, akiket Isten arra választ ki, hogy Jézus Krisztus és az Ő isteni mivolta különleges tanúi legyenek. Ahhoz, hogy Isten nevében szólhassanak, a prófétáknak és apostoloknak rendelkezniük kell a papsággal, más szóval az isteni felhatalmazással, amely az ilyen szent feladathoz szükséges.

Isten sokszor hívott el prófétákat a történelem során. A Bibliában olyan prófétákról olvashatunk, mint Ádám, Ábrahám, Mózes, Pál és sokan mások. Hisszük, hogy Isten napjainkban is hívott el prófétákat a vezetésünkre. Joseph Smith volt az egyház mostani „adományozási korszakának”, vagyis újbóli fennállásának első prófétája, és azóta mindig van próféta a földön. Ma Thomas S. Monson az a férfi, aki arra van elhíva, hogy Isten nevében szóljon és vezesse az Ő egyházát.

Amikor Isten azt kéri tőlünk, hogy kövessük a prófétákat, akkor valójában azt kéri, hogy maradjunk közel Őhozzá. Pont úgy, mint amikor azt kéri, hogy imádkozzunk gyakran és olvassuk a szentírásokat. Ha odafigyelünk a prófétákra, az segít megtanulnunk és újratanulnunk mindazt, amit meg kell tennünk ahhoz, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus engesztelését, és érdemessé váljunk mindazokra az áldásokra, amelyeket Isten meg akar adni nekünk. Isten azt ígéri, hogy azok, akik követik a prófétákat, ők „Isten királyságának az örökösei” (Móziás 15:11).

Engedelmesség a tízparancsolatnak

Miután Mózes kivezette Izráel gyermekeit a rabságból, felment a Sinai-hegyre és beszélt Istennel. Amikor Mózes visszajött a hegyről, volt nála kőtáblákra vésve tíz parancsolat, melyeket Isten nyilatkoztatott ki számára. Ma, tehát évezredekkel később is ezeket a parancsolatokat követjük.

Élj a nemi erkölcsösség törvénye szerinti

A nemzőerő szent részét képezi Isten tervének. Ez a szeretet egyik kifejezése, mely azt is lehetővé teszi a férj és a feleség számára, hogy új életet hozzanak létre. Isten azt parancsolta, hogy a nemi kapcsolat ezen ereje és kiváltsága kizárólag egy törvényesen összeházasodott férfi és nő között létezzen. Ezt a parancsolatot a nemi erkölcsösség törvényének nevezik. Ez a törvény nemi önmegtartóztatást ír elő a házasságkötés előtt, illetve teljes házastársi hűséget és elkötelezettséget a házasságkötés után. Isten elvárja, hogy tartsuk tisztán a gondolatainkat, legyünk visszafogottak és erényesek az öltözködésünkben, beszédünkben és tetteinkben (Máté 5:27–28).  El kell kerülnünk továbbá a pornográf anyagok nézegetését és a homoszexuális kapcsolatot.

Tisztában vagyunk vele, hogy a nemi erkölcsösség törvényének tantételei megkülönböztetik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát a világ nagy részétől, akik számára ezek a tantételek szigorúnak tűnhetnek, ugyanakkor a békesség, az önbecsülés és az önuralom nagyszerű áldásai származnak e parancsolat betartásából.

A Bölcsesség szavának való engedelmesség

Vallásunk legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy mi az, amivel nem élünk. Ez pedig abból a hitünkből fakad, hogy testünk becses ajándék Istentől. Hisszük, hogy Ő iránymutatást adott nekünk arra vonatkozóan, hogy hogyan viselhetjük legjobban gondját a testünknek. 1833-ban kinyilatkoztatott Joseph Smithnek egy egészségtörvényt, melyet a Bölcsesség szavának hívnak. A Bölcsesség szava tiltja az alkohol, a kávé, a tea és a dohány fogyasztását. Az is következik belőle, hogy nem élünk kábítószerekkel, illetve nem élünk vissza a vényköteles gyógyszerek fogyasztásával.

A Bölcsesség szava arra is buzdít, hogy bőségesen fogyasszunk az évszaknak megfelelő gyümölcsöket és zöldségeket, továbbá sok gabonát, húst pedig mértékkel. Emlékeztet minket, hogy ezeket „okosan és hálaadással” fogyasszuk (Tan és a szövetségek 89:11). E tételes iránymutatáson túl, az egyház azt tanítja nekünk, hogy általánosságban is törekedjünk az egészséges életre: aludjuk ki magunkat, eddzük rendszeresen a testünket, és az étrendünkben is kerüljük a végleteket. A Bölcsesség szava megmutatja számunkra, hogy Istent egyaránt érdekli a testi és a lelki egészségünk. Azáltal, hogy helyteleníti a szokásformáló dolgok használatát, kihangsúlyozza a szabad akarat fontosságát. Amikor függővé válunk valamitől (például a dohányzástól vagy az alkoholtól – de ez minden más szokásformáló magatartásra is igaz), akkor alávetjük magunkat neki. Csökken az arra való képességünk, hogy önálló döntéseket hozzunk és irányítsuk a saját életünket.

Mivel azért jöttünk a földre, hogy saját döntéseink által tanuljunk és növekedjünk, beláthatjuk, miért kéri Isten, hogy tartózkodjunk az olyan dolgoktól, amelyek gátolják a szabad akaratunkat. Amikor betartjuk a Bölcsesség szavát, akkor Isten nem csupán egy jobb egészségi állapotra tesz ígéretet, hanem „bölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire” is (Tan és a szövetségek 89:19). A Bölcsesség szava szerinti élet kulcsfontosságú ahhoz, hogy segítsen nekünk iránymutatást kapni Isten Lelkétől.

A tized törvényének betartása

Ha visszaadunk egy részt abból, amivel az Úr megáld bennünket, az lehetővé teszi, hogy hozzájáruljunk az Ő földi munkájához. A tizedfizetés azt jelenti, hogy jövedelmünk egytizedét az egyháznak adjuk, hogy azt Isten munkájának végzésére fordíthassák itt a földön. Egyesek úgy vélik, hogy ez nagyon nehéz lehet, pedig nem az. Ez egy áldás. Isten már az ősi idők óta kéri népét, hogy tartsák be a tized törvényét.

Jövedelmünk tíz százaléka soknak tűnhet, különösen azoknak közülünk, akik már most is úgy érezzük, hogy az anyagi kereteink határát feszegetjük. Ha azonban betartjuk a tized törvényét, Isten azt ígéri, hogy megnyitja ez egek csatornáit és olyan bőségesen árasztja ki az áldásait, hogy nem lesz hely az elraktározásához (lásd Malakiás 3:10).

Egy áldás számos formában érkezhet. Néha egyszerűen azzal áldatunk meg, hogy képesek legyünk többet kihozni a kevesebből, hogy olyan módokat találjunk a spórolásra, amelyek révén nem csökken a boldogságunk. Olykor már az az egyszerű lépés is, hogy leveszünk 10 százalékot a fizetésünkből, arra indít bennünket, hogy nagyobb odafigyeléssel osszuk be a megmaradó 90 százalékot. Ha pedig van egy költségvetésünk, az mindig segít abban, hogy tovább tartson ki a pénzünk. Bármilyen formában érkezzen is az áldás, a tizedfizetés arra emlékeztet bennünket, hogy Isten dolgai tartósabbak, mint a világ dolgai. Az is segítségünkre van, ha felidézzük, hogy Istentől jön minden, amivel rendelkezünk. Mi pedig úgy mutathatjuk ki a hálánkat, ha egy kis részét visszaadjuk.

A böjt törvényének megtartása

Isten azt kéri tőlünk, hogy havonta egyszer böjtöljünk, vagyis ne együnk és ne igyunk két étkezés erejéig. Egészségügyi gondok vagy életkorbeli megfontolások esetén (például a kisgyerekeknél) a böjt az egyéni körülményekhez igazítható. Az ima nélküli böjt azonban sokak szerint nem más, mint sima koplalás. Ilyenkor tehát kiszemelünk egy konkrét szükségletet vagy minket foglalkoztató kérdést, és a böjtünk során segítségért imádkozunk. Mózes, Dávid, Eszter, Jézus és sokan mások is böjtöltek, hogy közelebb legyenek Istenhez, és fogékonyabbá váljanak az iránymutatására. Az a tapasztalatunk, hogy amikor hittel böjtölünk és imádkozunk, akkor alázatosabbak vagyunk, valamint jobban képessé válunk érezni Isten szeretetét és megérteni az akaratát. A böjtünk azt is tanúsítja, hogy hajlandóak és képesek vagyunk kordában tartani a testi vágyainkat, ez pedig segítségünkre lehet akkor, amikor egyéb megpróbáltatások során erre a belső erőre van szükségünk.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden hónap első vasárnapját jelöli ki arra, hogy az egyháztagokat böjtölésre kérje fel. Arra buzdítanak bennünket, hogy ezeken a napokon fizessünk böjti felajánlást. Ez egy pénzbeli adomány (legalább a két kihagyott étkezés ellenértéke), amelyet az élelemre vagy lakhatási segítségre szoruló szegények támogatására fordítanak. Ezáltal a böjt törvénye nemcsak arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk, aki mindig válaszol, amikor szólítjuk Őt, hanem arra is, hogy a körülöttünk lévő emberek a testvéreink, és

A törvény tisztelete és betartása

Hisszük, hogy be kell tartanunk azon ország törvényeit, melyben élünk (Hittételek 1:12).  A mormonoknak azt tanácsolják, hogy legyenek jó állampolgárok, vegyenek részt az államszervezet munkájában és a politikai folyamatokban, valamint tevékeny, érdeklődő polgárokként szolgálják a közösségüket.

Értelmes engedelmesség

Isten nem akarja, hogy vakon vagy a büntetéstől való félelem miatt kövessük a mennyei útmutatásait. Azt akarja, hogy saját szabad akaratunkból tanúsítsunk értelmes engedelmességet. Saját tanúságot (vagyis hitet) kell szereznünk arról, hogy a parancsolatok valóban Őtőle származnak, és segítenek boldogabb életet élni. E tanúság megszerzéséhez hitet kell gyakorolnunk. Valós vággyal kell rendelkeznünk, és hajlandónak kell lennünk elvégezni az e dolgok megismeréséhez szükséges munkát.
A Mormon könyvében Mennyei Atyánk a következő ígéretet teszi:

Magunk is megtudhatjuk, hogy ezek a dolgok igazak. Amikor valamiről tudjuk, hogy igaz, akkor életünk hátralevő részében annak megfelelően akarunk élni. A parancsolatokat nem egy távoli Isten önkényes szabályainak fogjuk érezni. Inkább olyan isteni iránymutatásnak érezzük majd, amely segít eligazodnunk a földi élet zűrzavarában. Tapasztalni fogjuk mindennapjainkban az iránymutatás követésének előnyeit, valamint erősebb békességet és lelkiséget érzünk majd.