mormon.org Világszerte

Közösségi szolgálat

Kapcsolódj be a helyi közösséged életébe

Istenbe vetett hitünk arra indít bennünket, hogy lelkiismeretes polgárai legyünk az országunknak, a városunknak és a szűkebb környezetünknek. Ha nem felejtjük a teljes képet, akkor azzal is tisztában vagyunk, hogy mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk – szó szerinti fivérei és nővérei egymásnak. Amikor a tőlünk telhető legtöbbet tesszük azért, hogy jó állampolgárok legyünk, akkor gyönyörűbb, békésebb, igazságosabb hellyé tesszük a bennünket körülvevő világot a családunk és a többi embertársunk számára.

Hogyan lehetünk a saját közösségünk segítségére? Mit tehetünk azért, hogy jobb hellyé tegyük a hazánkat? Jó állampolgárnak lenni olyan egészen egyszerű is lehet, mint például alaposan utánaolvasni a politikai kérdéseknek, hogy tájékozott választók legyünk. Vagy éppen szervezhetünk focicsapatokat is a környékbeli gyerekeknek, hogy szórakoztató és biztonságos elfoglaltságuk legyen a tanítás után. Az is lehet, hogy a városunkat vagy a térségünket fenyegető nagyobb kihívással szeretnénk megbirkózni, például szeretnénk visszaszorítani a környéken a bűnözést vagy fejleszteni a helyi könyvtárat. Bármilyen módját választjuk is a minket körülvevő világ jobbításának, biztosak lehetünk benne, hogy amikor embertársaink szolgálatában vagyunk, akkor is csak Istenünk szolgálatában vagyunk (lásd Móziás 2:17).

Hűen a hazához

Habár a helyi hatóságok több településről is elüldözték az egyház tagjait, a szövetségi kormány pedig nem akarta megvédeni őket, a korai mormonokat mégis arra kérték, hogy küldjenek egy hadtestet a hazájuk védelmére. Ők ezt meg is tették. Az egyház 12. hittétele ezt mondja: „Hiszünk a királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak való alárendeltségben, a törvény iránti engedelmességben, annak tiszteletében és támogatásában.” A hitünk iránti elkötelezettségünk nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk elkötelezettek az országunk iránt is. Joseph F. Smith, az egyház egyik korábbi elnöke azt mondta, hogy egy jó mormonnak „jó állampolgárának is kell lennie annak az országnak, amelyben született vagy amely[et] otthonaként [választott]. Isten országa állampolgárának legelőször is Isten népének legjobbjai között kell állnia az egész világon.” A kormányzati vezetők támogatásán és a közügyekben való részvételen túl, a hűség azt is jelenti, hogy igyekszünk jobb hellyé tenni a hazánkat. Az Istenbe vetett hitünk, illetve az embertársaink iránti szeretetünk arra ihlethetnek bennünket, hogy segítsünk az országunkat érintő némely gond helyrehozásában.

A saját házad táján is hasznos lehetsz

A legtöbben jó állampolgárok szeretnénk lenni, de nem mindig könnyű kitalálni ennek a módját. Fontos emlékezni arra, hogy nem szükséges minden időnket és erőnket elhasználnunk ahhoz, hogy jó állampolgárokként tekinthessünk magunkra. Néhány óra itt, pár óra ott, akár a saját lakókörnyezetünkben is, nagy változásokat eredményezhet. Mi történne a gyerekek sportcsapataival, ha egyetlen szülő sem vállalná fel, hogy beáll edzőnek? Hány barátságot szalasztanánk el, ha senki nem törődne a szomszédaival? Mi lenne a szerencsétlen sorsú emberekkel, ha senki nem vállalna önkéntes szolgálatot a hajléktalanok között vagy ételosztást a szegényeknek? A jó állampolgári mivolt otthon kezdődik, és a saját utcánkat szebbé tevő apró tetteinknek nagyobb a hatása, mintsem azt gondolnánk. Mindannyian hozzátehetünk valami értékeset a közös dolgainkhoz. Csak rá kell jöjjünk, hogy mi legyen az, és azután meg kell tennünk.

A föld jó polgárai

Azontúl, hogy egy város és egy ország polgárai vagyunk, egyúttal az egész föld polgárai is vagyunk. Isten alkotta ezt a gyönyörű világot, amelyben élünk, nekünk pedig az a felelősségünk, hogy tisztelettel viseltessünk e világ iránt. Azáltal is kimutathatjuk hálánkat az Ő lenyűgöző alkotása iránt, ha számon tartjuk az általunk elhasznált természeti erőforrásokat, és azon dolgozunk, hogy azokat minél kevesebbet, minél hatékonyabban és minél többet újrahasznosítva használjuk. Isten megadta nekünk, hogy rendelkezzünk „fennhatósággal… a mező minden állata felett” de ezzel a fennhatósággal együtt jár a felelőségteljes cselekvés elvárása is (Mózes 5:1). Ránk lett bízva, hogy gondját viseljük a földnek. Nemcsak azért, mert ajándékba kaptuk Istentől, hanem mert ettől függ a létfenntartásunk. Ellentétben az ipari forradalom előtti korokkal, ma már sokkal kevesebben vannak köztünk olyanok, akik megtermelik a saját élelmüket. Emiatt könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy milyen erősen kötődünk ahhoz a földhöz – termőföldhöz –, amelyen élünk. (Hiszen az élelmiszer a boltból jön. Vagy mégsem?) Illő, hogy emlékezzünk rá, honnan is érkezik a napi kenyerünk. Annak érdekében, hogy kimutassuk a hálánkat Istennek, igyekszünk fenntartható módon élni a földünk szépségeivel és javaival, megőrizve azokat az elkövetkező nemzedékek számára.

Az igazlelkűség felemeli a nemzetet

Akár választott tisztségviselő, akár a közoktatásban dolgozó tanár, akár egy átlagos választó vagy, ahogyan hozzáállsz az állampolgári kötelezettségeidhez a világnak azon a részén, ahol élsz, az hozzájárul az ottani fejlődéshez vagy leépüléshez. Egy ország, város vagy helyi közösség olyan, mint egy család: elkerülhetetlenül tökéletlen, és csak annyira jó, mint az emberek, akik alkotják. Egy állam tisztessége a polgárai munkája nyomán épül fel. Csupán azért, mert nem teheted tökéletessé az országodat, az még nem jelenti, hogy mentesülsz a feladatok alól. Ha a jellemes emberek elmulasztják az életüket alakító politikai döntésekben való részvételt, akkor számosan lesznek, akik önzőbb megfontolásokból sietnek majd kitölteni az így keletkezett űrt.


Adózz a császárnak és Istennek is

Amikor az egyik farizeus megkérdezte Jézust, hogy mit gondol a kormányzatnak fizetendő adóról, Ő ezt mondta: „Adjátok meg… a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek” (Máté 22:21). Tartozunk a kormányunknak az általunk használt utakért, a gyermekeink által igénybe vett iskolákért, a biztonságunkat szavatoló rendvédelmi szervekért, és a többi közszolgáltatásért. Tartozunk Istennek a létezésünkért és örökkévaló lehetőségeinkért. Ezt a két tartozást eltérő módokon törlesztjük, és mindkét „hitelezőnket” tiszteletben kell tartanunk ahhoz, hogy érdemesek legyünk az ebben az életben élvezett áldásainkra éppúgy, mint azokra, amelyek az eljövendő életre lettek megígérve nekünk.

A politikai semlegesség és az udvariasság

Habár hiszünk abban, hogy erkölcsi kérdésekben állást kell foglalnunk, egyházként semlegesek maradunk pártpolitikai téren mindazon országokban, ahol szervezetileg jelen vagyunk. Az egyházi vezetők nem szabják meg, hogy az egyháztagok melyik jelöltre – vagy melyik ellen – szavazzanak. Ez még abban az esetben is így van, ha valamelyik jelölt nem ért egyet az egyház bármely kérdésben vallott hivatalos álláspontjával. Az egyháztagok szabadon felsorakozhatnak bármely politikai Be Accepting Of Your Community párt vagy szervezet mögé, saját lelkiismeretük parancsa szerint.

Ezenkívül a mormonokat arra is buzdítják, hogy udvariasak legyenek politikai kérdésekben. Ez nem mindig könnyű. Egyes kérdések annyira közelről érintik az embert és annyira ellentmondásosak, hogy nehéznek bizonyulhat tiszteletben tartani mások jogát az eltérő véleményhez. Az Úr azonban azt mondja nekünk a Mormon könyvében, hogy „a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja, és felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással” (3 Nefi 11:29).

Önrendelkezők

Előfordul, hogy amikor egy választott tisztségviselő valamilyen egyház vagy olyan egyéb szervezet tagja, amelynek határozott hitelvei vannak, akkor egyesek amiatt aggódnak, hogy az illető annak az egyháznak vagy szervezetnek a parancsai szerint fog eljárni. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azt az elvet vallja, hogy az egyház és az állam különálló entitások. Hisszük, hogy egy vallási szervezetnek nem szabad beavatkoznia a politikai ügyekbe, valamint hogy a választott tisztségviselők vagy közszolgák teljesen szabadon kell, hogy végezhessék a feladataikat. Ha esetleg bármikor előfordult ezzel ellentétes magatartás bármely egyháztag részéről, akkor az az egyház pontosan megszabott tantételeinek és eljárásainak megsértésével történt.

Az Úr kijelentette: „az emberek gyermekeinek önrendelkezést adtam” (Tan és a szövetségek 104:17). Az egyház azon tagjai, akik választott tisztségekben vagy a közszolgálatban dolgoznak, önálló döntéseket hoznak. Ezek a döntések nem feltétlenül vannak mindig összhangban az egyház hivatalos álláspontjával. Habár az egyház kifejtheti nekik a saját nézeteit (ahogy minden más vezetőnek is), ugyanakkor elismeri, hogy ezeknek a férfiaknak és nőknek mindig a legjobb belátásuk szerinti saját döntéseiket kell meghozniuk, figyelembe véve azon csoportokat, amelyeket képviselni hivatottak.