mormon.org Világszerte

Joseph Smith

Joseph Smith: Isten prófétája

Az 1800-as évek első évtizedeiben New York állam nyugati felét „túlhevült körzetnek” is nevezték, annyira felfokozott volt a vallásos buzgalom. Sok vallás küldte el a lelkészeit, hogy új megtérteket keressenek a nyájukba. Olyan heves erőfeszítést tettek ennek érdekében, hogy egy idő után látszólag nem maradt senki, akit még megtéríthettek volna. Ez a térség akkor a teológiai zűrzavar helye volt.

Ebbe a környezetbe született az idősebb Joseph Smith és Lucy Mack Smith fia, ifj. Joseph Smith. Kiterjedt családja e vallási megújulás közepében találta magát. Jó életet akartak élni, de bizonytalanok voltak abban, hogy az egymással vetélkedő egyházak közül melyikhez lett volna helyes csatlakozniuk. Joseph családtagjai eltérő vallások felé hajlottak, de egyikük sem volt meggyőződve arról, hogy a saját egyházuk Krisztus igaz egyháza.

A mormonok gyakran osztják meg érzéseiket és bizonyságaikat Joseph Smithről, a prófétáról.

Az igazság keresője

Joseph már tizennégy éves ifjúként is vágyott az igazság megtalálására. Többi családtagjához hasonlóan Joseph is mélyen vallásos volt, és amikor elérkezett az idő, hogy megkeresztelkedjen, el kellett döntenie, hogy a sok keresztény felekezet közül melyikhez csatlakozzon. Az alapos tanulmányozás ellenére még mindig nem látott tisztán. Később azt írta erről, hogy „oly nagy volt a zűrzavar és az ellentét a különböző felekezetek között, hogy lehetetlen volt egy olyan fiatal… egyénnek, mint amilyen akkor én voltam, …biztos elhatározásra jutni arra nézve, hogy kinek van igaza, és ki téved. […] E szócsaták és a vélemények vihara közepette gyakran azt kérdeztem magamtól: Mit tegyek? E sok felekezet közül vajon melyiknek van igaza; vagy talán mindannyian tévednek? Ha bármelyiküknek igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg?” (Joseph Smith története 1:8, 10).

Joseph a Bibliához fordult iránymutatásért. Ezt olvasta:

Ez a vers mély benyomást tett rá. Úgy döntött, hogy imádkozik, mit tegyen. Azzal az egyszerű hittel tette ezt, hogy Isten meghallgatja majd és válaszol neki.

Isten prófétája

1820 tavaszán Joseph kiment az otthona közelében lévő ligetbe, és letérdelt imádkozni. Így írta le az élményt: „Egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam. […] Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:16–17).

Nézd meg, miként állította vissza Isten az Ő evangéliumának teljességét a földre Joseph Smith próféta által (19:15).

A Mennyei Atyáról és a Fiáról, Jézus Krisztusról való látomás volt Joseph Smith elhívásának kezdete Isten prófétájaként. Azt a választ kapta, hogy a földön egyik egyház sem rendelkezik az igazság teljességével. Idővel Joseph Smith arra lett kiválasztva, hogy megalapítsa Krisztus egyházát és visszaállítsa a papságot, vagyis az arra szóló felhatalmazást, hogy Isten nevében lehessen cselekedni. Isten elvezette őt egy ősi feljegyzéshez, és megadta neki a képességet, hogy angolra fordítsa azt. Ezt a feljegyzést hívjuk Mormon könyvének. Joseph egész élete során imádkozott és kinyilatkoztatásokat kapott az egyházat illetően. Ezeket a kinyilatkoztatásokat a Tan és a szövetségek elnevezésű szentírásban gyűjtötték egybe. Ez a szentírás azt mutatja, hogy Isten ma sem szűnt meg vezetni a gyermekeit. Joseph Smith 1830. április 6-án alapította meg hivatalosan Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát.

Jézus Krisztus egyházának vezetője

Olykor, amikor felelősségteljes beosztásba kerülünk, úgy érezhetjük, hogy már nincs szükségünk segítségre. Joseph Smith azonban egyre jobban és jobban az Úrra támaszkodott, miután el lett híva prófétának. Tudta, hogy a feladata nem a saját tanításai terjesztése, hanem mindazon dolgok átadása, melyeket Isten kinyilatkoztatott neki. A Tan és a szövetségeket alkotó szöveg zömét Istennek a Joseph Smith imáira és kérdéseire adott válaszai alkotják. Azt kérte Istentől, hogy világosítsa meg az evangélium egyes részeit, és iránymutatást kért az egyház vezetésével és az egyháztagok növekvő létszámával kapcsolatban. Isten azt mondta neki, hogy hívjon el apostolokat, prófétákat és egyéb vezetőket, akik felügyelik az egyházat.

A korai mormonok kemény üldöztetésnek voltak kitéve, mert a körülöttük élők gazdasági, politikai és vallási fenyegetésként élték meg a jelenlétüket. Ezért Josephnek és a segítségére elhívott embereknek több mormon vándorlást kellett vezetniük az ország barátságosabb részei felé. Az általuk átélt szenvedések ellenére az egyház korai tagjai templomokat emeltek, misszionáriusi munkát végeztek, virágzó városokat építettek, némelyek pedig az USA hadseregében is szolgáltak, miközben nyugat felé vonultak. Halála előtt néhány évvel az Úr irányítása szerint Joseph megszervezte a Tizenkét Apostol Kvórumát, és idővel rájuk ruházta az egyház vezetéséhez szükséges kulcsokat, jogokat és felhatalmazást. Joseph Smith halála után Brigham Young, az akkori rangidős (legrégebb óta szolgáló) apostol követte őt, mint az egyház második prófétája és elnöke. A mai próféta, Thomas S. Monson, Joseph Smith felhatalmazott utóda. Ő és az egyház többi apostola – a papsági elrendelések megszakítatlan láncolata által – Joseph Smithen keresztül Jézus Krisztusig vezetik vissza papsági felhatalmazásukat.

Elkötelezett férj és apa

Az egyház egyik későbbi prófétája ezzel az idézettel fordult az egyháztagokhoz: „Semmilyen más siker nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot”. Ez a kijelentés több mint száz évvel Joseph Smith halála után hangzott el, de Joseph Smith egész életében erre az elgondolásra mutatott példát. Habár Josephnek gyakran volt része üldöztetésben, néha pedig hamis vádakkal bebörtönözték, első gondolatai mindig a családjára irányultak. Ezt írta a feleségének, Emmának, amikor Missouriban raboskodott:

Joseph az általa hirdetett tanok szerint élt, vagyis hogy a családunk megerősítése fontos cél kell legyen az életünkben. Amikor veszélyben volt az élete, Joseph nemcsak saját maga számára keresett támaszt a Jézus Krisztusba vetett hitében, hanem a felesége és gyermekei számára is.

A visszaállított evangélium vértanúja

Néha azt gondoljuk, hogy az elkötelezettség legtisztább megnyilvánulása az, ha valaki meghal egy ügyért, de rendszerint sokkal többet igényel az embertől az, hogy éljen egy ügyért. Joseph Smith mindkettőt megtette. Isten szolgálatában használta el az életét, gúnyt és erőszakot szenvedve el mindazért, amiben hitt. Nem a nagy nyilvánosság előtt halt meg, a világ rokonszenvétől kísérve – a csőcselék lőtte agyon, miközben hamis vádak miatt egy börtön foglya volt.

Életében és halálában is megmutatta Isten iránti elkötelezettségét. Ezt mondták róla: „Nagyként élt és nagyként halt meg, Isten és népe szemében; és… saját vérével pecsételte meg küldetését és munkáit” (Tan és a szövetségek 135:3).

Egészen addig a napig végezte Isten munkáját, amelyen elvették az életét. Mi tiszteljük őt a hitéért, alázatáért és elkötelezettségéért. Hálásak vagyunk az egyházért, melyet segített megszervezni, a szentírásért, melyet lefordított, a kinyilatkoztatásokért, melyeket kapott, és azokért a dolgokért, melyeket tanított nekünk, hogy segítsen jobban megértenünk Isten útjait.

Az a hithűség, mellyel Joseph Smith a rövid élete során a munkáját végezte, arra ihlet bennünket, hogy eleget tegyünk a saját kötelezettségeinknek, legyenek azok akármilyen nagyok vagy kicsik.