mormon.org Világszerte

Jézus Krisztus

Jézus Krisztus: a Szabadítónk

Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Isten Fia. Ő a Megváltónk. A Szent Biblia azt tanítja nekünk, hogy Jézus Krisztus édesanyja Mária volt, földi édesapja József, Ő maga pedig Betlehemben született, Názáretben nevelkedett, és József mellett dolgozott ácsként és asztalosként. Amikor 30 éves lett, elkezdte a három éven át tartó szolgálatát, melynek során tanította, megáldotta és gyógyította a Szentföld lakosait. Ezenkívül az egyházát is megszervezte, valamint az apostolainak „erőt és hatalmat” (Lukács 9:1) adott, hogy segíthessék a munkáját.

Mégis mit értünk azalatt, hogy Ő a világ Szabadítója? Mi az, hogy Megváltó? Ezen titulusok mindegyike arra az igazságra mutat, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út, amely által visszatérhetünk, hogy Mennyei Atyánkkal élhessünk. Jézus a világ bűneiért szenvedett, és keresztre feszítették azokért; ezáltal Isten minden gyermekének megadta a bűnbánat és megbocsátás ajándékát. Kizárólag az Ő irgalma és kegyelme által szabadulhat meg valaki. Az ezt követő feltámadása elkészítette minden ember számára az utat a testi halál legyőzéséhez is. Ezeket az eseményeket nevezzük az engesztelésnek. Röviden szólva, Jézus Krisztus megszabadít minket a bűntől és a haláltól. Ezért Ő teljesen szó szerint a mi Szabadítónk és Megváltónk. Eljön majd az idő, amikor Jézus Krisztus visszatér, hogy békében uralkodjon a földön ezer éven keresztül. Jézus Krisztus Isten Fia, aki örökké a mi Urunk lesz.

Mit jelent nekünk Jézus Krisztus

Isten a mi Mennyei Atyánk, és mint minden szülő, Ő is azt akarja, hogy mi, vagyis a gyermekei boldogok legyünk. Azt tanítja a szentírásokban, hogy „munkám és dicsőségem [az,] hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Az örök élet azt jelenti, hogy örökre a mennyekben élhetünk, az Ő társaságában, családunkkal közösen. Isten parancsolatokat adott számunkra, amelyek megtanítják nekünk, hogy mi helyes és helytelen, és olyan utat vázolnak fel az életben, amely a legnagyobb boldogságot nyújtja. Jézus Krisztus így tanított: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15). A szentírások azonban azt is tanítják, hogy „semmi tisztátalan dolog nem lakhat Istennel” (1 Nefi 10:21). Bármilyen keményen igyekszünk is jó életet élni, mindannyian követünk el bűnöket. Akkor mégis hogyan élhetnénk tökéletlenül Isten tökéletes királyságában?

Isten a földre küldte Jézus Krisztust, hogy lehetőséget nyisson számunkra bűneink és tökéletlenségeink legyőzésére. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Jézus Krisztus értünk szenvedett

Még mielőtt Isten megalkotta a világot, elkészített egy tervet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk és fejlődjünk ebben az életben. Jézus Krisztus e terv középpontjában helyezkedik el. Krisztus küldetése nemcsak az volt, hogy az Atyaistenről tanítson minket, és arról, hogy hogyan éljünk, hanem az is, hogy elkészítse számunkra az utat a bűneinket követő megbocsátáshoz. A bűn több mint hiba. Amikor bűnt követünk el, akkor engedetlenek vagyunk Isten parancsolatai iránt, vagy pedig elmulasztunk helyesen dönteni annak ellenére, hogy ismerjük az igazságot (Jakab 4:17).

Keresztre feszítése előtt Jézus Istenhez imádkozott értünk a Gecsemáné kertjében. Jézus megszenvedett bűneinkért a Gecsemáné kertjében, majd pedig a Kálvária keresztjén. Ezt volt az engesztelés. Azért szenvedett érünk, hogy tisztává tétethessünk, és visszatérhessünk, hogy Mennyei Atyánkkal éljünk. Jézus Krisztus evangéliuma annak az „örömhíre”, hogy Krisztus áldozatot hozott értünk, ami megnyitotta számunkra a visszautat az Atyához. „Mily nagy tehát annak fontossága, hogy ezen dolgokat tudassák a föld lakóival, hogy tudhassák, hogy nincs olyan test, mely Isten jelenlétében lakhat, hacsak nem a Szent Messiás érdemei, és irgalma és kegyelme által…” (2 Nefi 2:8).

Hit Jézus Krisztusban

A hit Jézus Krisztusban arra indít bennünket, hogy jót cselekedjünk. A Szent Biblia azt tanítja, hogy „a hit cselekedetek nélkül megholt” (Jakab 2:20). Ez nem azt jelenti, hogy jó cselekedetek révén megszabadulhatunk, mivel nincs annyi jó cselekedet, amely Krisztus áldozatának ereje nélkül akár a legcsekélyebb mértékben is megtisztíthatná lelkünket a bűntől. Azok azonban, aki valós hittel rendelkeznek Krisztusban, arra fognak törekedni, hogy kövessék Őt, és olyan dolgokat tegyenek, amilyeneket Ő is tett. Ilyen például a szegények és a szűkölködők megsegítése, a betegekről való gondoskodás, a magányosok meglátogatása, valamint a jóakarattal és szeretettel való közeledés mindenki felé.

Amikor követjük az Ő példáját, és az igéje szerint élünk, akkor érezni fogjuk, ahogy egyre növekszik a hitünk, mígnem életünk cselekvő erejévé válik, segítve bennünket abban, hogy megbánjuk a bűneinket és megbirkózzunk a nehézségeinkkel. A Jézus Krisztusba vetett hit nem puszta kijelentése a hitelveknek, hanem a hatalom és erő olyan forrása, melyet naponta megújíthatunk a szavai tanulmányozása, az ima, és azon igyekezetünk fokozása által, hogy az Ő példáját kövessük.

Bűnbánat

Ha rendelkezünk hittel Jézus Krisztusban, akkor jó életet akarunk élni. Amikor bűnt követünk el, akkor bűnbánatra törekszünk, és mély, őszinte szomorúságot érzünk a helytelen cselekedetünk miatt. A föld megalkotásakor Isten tisztában volt vele, hogy nem leszünk tökéletesek. Ezért lehetőséget készített számunkra a bűneink leküzdésére. A bűnbánat képessége valóban az egyik legnagyobb áldásunk.

A bűnbánathoz fel kell ismernünk a helytelen cselekedeteinket, sajnálatot kell éreznünk miattuk, meg kell tennünk mindent, amit csak lehet, hogy helyrehozzuk az esetleges károkat, majd pedig fel kell hagynunk a bűnös viselkedéssel. A bűnbánat nehéz, és sok őszinteséget igényel, de bőven megéri az erőfeszítést az az öröm és szabadság, melyet a bűneinktől való elfordulás okán érzünk. Mivel Krisztus megszenvedett a bűneinkért, bocsánatot nyerhetünk, amikor megbánjuk azokat. Ezért olyan fontos mindannyiunk számára az engesztelés.

Hisszük, hogy Krisztus engesztelése megadja nekünk a képességet arra, hogy bűnbánatot tartsunk és megtisztuljunk a bűneinktől. Amikor azt halljuk, hogy meg kell bánnunk a bűneinket, akkor ez valamiféle büntetésnek tűnhet, de a valódi büntetés az a bűntudat, szomorúság és csalódottság, amelyeket a bűneink miatt érzünk. A bűnbánat tehát a büntetés ellentéte, mert lehetővé teszi, hogy tiszták legyünk Isten szemében, és megszabadítson a bűntudat azon érzésétől, amely a rossz döntéseinket követi.

Keresztelkedés – Jézus Krisztus példájának követése

A keresztelkedés egy szövetség, vagyis egy ígéret arra, hogy egész életünkben Jézus Krisztust fogjuk követni. Amikor hitet alakítunk ki Őbenne és megbánjuk bűneinket, akkor egy olyan személy, aki Isten keresztelésre szóló felhatalmazásával rendelkezik, alámerít bennünket a vízbe, majd kiemel belőle. Ez a szertartás a temetésre és újjászületésre utal, jelképezve a régi életünk végét és egy új, Jézus Krisztus követőjeként folytatott élet kezdetét.

Amikor megkeresztelkedünk, magunkra vesszük Krisztus nevét. Keresztényekként arra törekszünk, hogy életünk minden vonatkozásában kövessük Őt. Jézus megkeresztelkedett, amikor a földön járt. Azt kéri, hogy kövessük a példáját, és keresztelkedjünk meg (lásd 2 Nefi 31:12). Megígérte, hogy ha követjük a példáját és megtartjuk a keresztelkedésünkkor tett ígéreteinket, velünk lesz az Ő Lelke, hogy irányt mutasson az életünk során. Mivel a Mennyei Atya egy igazságos és szerető Isten, mindenkinek lesz alkalma keresztelkedés által elfogadni Jézus Krisztust – ha nem ebben az életben, akkor a következőben.

Miután Jézus megkeresztelkedett, egy hang ezt mondta a mennyből: „Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm” (Márk 1:11). Hisszük, hogy Isten akkor is gyönyörködik, amikor bármelyikünk úgy dönt, hogy követi az Ő Fiát és megkeresztelkedik. Lát mindent, amit teszünk. Név szerint ismer bennünket, és azt akarja, hogy megtisztuljunk, és így visszatérhessünk az Ő színe elé.

A Szentlélek ajándéka

Amikor Jézus a földön volt, ezt mondta egy bizonyos Nikodémusnak: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:5). Azt követően, hogy „víztől születünk”, vagyis megkeresztelkedünk, a Szentlélek ajándékának elnyerése révén „Lélektől születünk”. Ilyenkor egy Isten felhatalmazásával rendelkező személy a fejünkre helyezi kezeit és átadja nekünk a Szentlélek ajándékát (Apostolok cselekedetei 8:17). Ezt a szertartást konfirmálásnak nevezik. A Szentlélek egy Lélek. Ő az Istenség harmadik tagja, Mennyei Atya és Jézus Krisztus mellett. Amikor megkapjuk a Szentlélek ajándékát és alázattal járunk Isten előtt, akkor a Szentlélek mindig velünk lehet. Azért nevezzük ajándéknak, mert a Szentlelket Isten adja nekünk, hogy vezéreljen a nehéz döntéseink során, vigasztaljon a szomorúságunkban, hatással legyen az elménkre és az érzéseinkre, valamint segítsen felismerni az igaz dolgokat. Ez a fajta isteni segítség arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindannyiunkat szeret, és segíteni akar nekünk életünk nehézségeiben.

Folyamatos keresztényi élet

A Jézus Krisztussal ápolt kapcsolat hasonlít az összes többihez: ha elmarad a rendszeres érintkezés, akkor elkezd gyengülni. Valóban erőfeszítést igényel, hogy elegendő hitet gyakoroljunk Krisztusban ahhoz, hogy bűnbánatot tartsunk, megkeresztelkedjünk és elnyerjük a Szentlelket, mégis Krisztus követésére kell törekednünk, ha részesülni akarunk az összes áldásban, melyeket Isten nekünk szán.

A kulcs az, hogy ne úgy tekintsünk Jézus Krisztus evangéliumára, mint egy intézkedési lista tételeire, hanem mint az életünkben követendő mintára. Naponta növelhetjük Krisztusba vetett hitünket, ha olvassuk az Ő igéjét a szentírásokban és imádkozunk Mennyei Atyánkhoz. Amikor bűnt követünk el, minden alkalommal lehetőségünk van alázatos szívvel bűnbánatot tartani, mert Jézus Krisztus engesztelésének soha nincs vége. Amikor vasárnaponként veszünk az úrvacsorából, felidézhetjük a keresztséggel járó ígéreteket és áldásokat. Továbbra is támaszkodhatunk a Szentlélek vigasztalására és iránymutatására, aki visszavezet bennünket Istenhez.

Előfordul, hogy a tőlünk telhető legtöbbet tesszük Krisztus példájának követéséért, mégis olyan akadályokba ütközünk, amelyek bosszúságot, csalódást, vagy akár csüggedést is okozhatnak. Sok olyan dolog nehezedhet ránk az életben, amelyek nem a bűneink következményei. Például a szeretteink betegsége vagy halála, a munkahelyi feszültség, vagy éppen a családnevelés kihívásai nehézséggel és szívfájdalommal járhatnak. Jézus Krisztus ezt mondta: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). Amint készen állunk arra, hogy Őhozzá forduljunk, érezni fogjuk a szeretetét. Ez a folyamatos keresztényi lét másik áldása: minél közelebb kerülünk Jézus Krisztushoz, annál jobban megértjük, hogy Isten tudatában van úgy az örömeinknek, mint a bánatunknak. Vigaszt találhatunk abban a tényben, hogy Istennek van számunkra egy boldogságterve. Krisztus segítségével boldogan teljesíthetjük ezt a tervet, és visszatérhetünk, hogy Mennyei Atyánkkal éljünk. Ez egy szélesebb rálátást biztosít számunkra, és segít szembenézni az élet nehézségeivel.