mormon.org Világszerte

Családtörténet

Miért fontos a családtörténet

Mindannyian, akiket már elkapott ez a „betegség”, pontosan tudjuk, hogy milyen jó szórakozás lehet a családkutatás. Az egyházunk azonban nem ezért tartja fenn a világ legnagyobb genealógiai könyvtárát, és nem ezért buzdítja arra a 15 millió tagját, hogy kutassák a családi gyökereiket, hanem azon tanunk miatt, mely szerint a házassági és családi kapcsolatok a földi életen túl is folytatódhatnak. Ez viszont csak akkor történhet meg, ha az adott családot egybepecsételik és az örökkévalóságra egyesítik az Úr egyik szent templomában, valahol a világon.

Ez nem is ütközik akadályba számunkra, akik ma itt élünk a földön, és lehetőségünk van részt venni a templomi pecsételésben. Mi a helyzet azonban azokkal az őseinkkel, akik anélkül haltak meg, hogy részesülhettek volna például a keresztelés szertartásában, vagy abban az áldásban, hogy a családjuk örökkévaló legyen? Vajon hihető-e, hogy Isten csak annyit mond majd nekik: „ez van, így jártál”? Természetesen nem. Amikor Krisztus megszervezte ősi egyházát, már annak is része volt a halottakért végzett, helyettes általi munka, ahogyan az elhunyt rokonokért végzett szertartások gyakorlata is „Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?” (1 Korinthusbeliek 15:29). Amikor Krisztus Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította az eredeti egyházát a földön, e visszaállításnak része volt az a gyakorlat is, hogy szent templomokban végezzük ezen ősi szertartásokat az elhunyt rokonainkért. Jézus Krisztus evangéliuma ugyanazokat a szent templomokban elérhető áldásokat tartalmazza ma is.

A genealógiai (vagyis családtörténeti) kutatás elengedhetetlen előfutára az elhunyt őseinkért végzett templomi munkának. Azért kutatunk, hogy kiderítsük elhunyt rokonaink nevét és egyéb adatait ezen templomi szertartások elvégzéséhez. Őseinket a lélekvilágban tanítják az evangéliumra, és nekik lehetőségük van elfogadni vagy elutasítani az értük végzett munkát. Teréz anya egyszer azt mondta, hogy „a legszörnyűbb szegénység a magány és az érzés, hogy senkinek sem kellünk”. Igen elszomorító az a gondolat, hogy a magánynak ez a szegénysége – vagyis, hogy senkinek sem kellünk és el vagyunk választva a szeretteinktől – a földi életen túl is megmaradhat. De ez olyasmi, amit a templomi munka képes megelőzni!

Illés ígérete

Miért teszik ezt? A legtöbben valószínűleg azt válaszolnák erre, hogy azért, mert ez egy szórakoztató időtöltés, illetve hajtja őket az őseik iránt érzett nagy fokú kíváncsiság. Ez annak köszönhető, hogy megérintette őket ennek a munkának a lelkülete. Knowing Your Families Genealogy Az Ószövetség szerint Illésnek vissza kellett térnie, hogy előkészítse az utat az Úrnak. Az Úr Lelke a szeretet lelke, amely képes végül legyőzni minden elidegenedést a földi családokban, mert hidakat épít a nemzedékek közé. Történeteik és tárgyi emlékeik megőrzése és megosztása révén összeköti a szeretett, de már elhunyt nagyszülőket azokkal az unokákkal, akik soha nem ismerhették őket. A le nem írt élet olyan élet, melynek emléke egy vagy két nemzedéken belül túlnyomórészt elvész. Őseink ismerete viszont alakít bennünket, és olyan értékeket ültet el bennünk, amelyek irányt és értelmet adnak életünknek.

A bibliai Malakiás próféta megjövendölte Illés visszatérését, hogy ő az atyák szívét a gyermekekhez fordítsa, a gyermekekét pedig az atyákhoz (lásd Malakiás 4:5–6)

Ez a prófécia akkor teljesedett be, amikor Illés próféta megjelent Joseph Smith és Oliver Cowdery (Joseph segédje a Mormon könyve fordításában) előtt a Kirtland templomban, 1836. április 3-án. Illés visszaállította a papság egyes hatalmait, Josephre és Oliverre ruházva azokat. Ez a hatalom teszi lehetővé, hogy a családok nemzedékeket átívelően egybe legyenek pecsételve. A családtörténeti munka révén részt vehetünk e prófécia további beteljesítésében. Megismerhetjük az őseinket és azokat, akik anélkül haltak meg, hogy hallhatták volna az evangéliumot és részesülhettek volna a szertartásokban, valamint erősödhet a szeretetünk irántuk. Bátorságuk és hitük történetei megihlethetnek bennünket. Ezt az örökséget pedig továbbadhatjuk gyermekeinknek.

Családtörténeti központok

Habár azok az okok, amiért mi a családtörténetünket kutatjuk eltérhetnek másokétól, örömmel és ingyen osztjuk meg a mikrofilmre vett és digitalizált feljegyzésekből álló gyűjteményeinket bárkivel, aki osztozik ez irányú szenvedélyünkben. Ilyen emberből pedig sok millió van, hiszen a genealógia Észak-Amerika leggyorsabban növekvő hobbija, lekörözve népszerűségben a foltvarrást, a bélyeggyűjtést, de még a kertészkedést is. Annyira népszerűvé vált, hogy mára már több új tévéműsor is épül a gyökereiket kutató hírességek bemutatására.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának a utahi Salt Lake Cityben található Családtörténeti Könyvtára a világ legnagyobb genealógiai könyvtára. Számos gyűjteményhez biztosít hozzáférést, melyek több mint kétmilliárd elhunyt személy nevét tartalmazzák. Több mint 100 országból tartalmaz feljegyzéseket, a XIV. századi angliai egyházi feljegyzésektől kezdve az afrikai elbeszélt (oral history) történetekig. Naponta átlagosan 2400 ember fordul meg a könyvtárban, köztük sok európai és ázsiai látogató.

A központi könyvtáron kívül mintegy 4800 helyi családtörténeti központ van világszerte. Ezek gyakran a gyülekezeti házakban találhatók. Az a rendeltetésük, hogy megtanítsák az embereket az őseik kutatásának mikéntjére. Ezekben a központokban helyi egyháztag önkéntesek szolgálnak, és a szolgáltatások ingyenesek.