A halál utáni élet

Bár Krisztus legyőzte a fizikai halált, minden embernek meg kell halnia, mert a halál része annak a folyamatnak, mely során halandóból halhatatlanná változunk. 

Földi szemmel nézve a fizikai halállal valami véget ér. Valójában a halál inkább csak egy lépést jelent előre Mennyei Atyánk tervében. A fizikai halál idején lelkünk elhagyja a testünket, és a lélekvilágba távozik. Itt várakozik a feltámadásra, miközben továbbra is tanul és fejlődik. A lélekvilágban emlékezni fogunk erre az életre, és a földön szerzett tudásunk is velünk marad.

A halállal nem változik meg a személyiségünk, mint ahogy az sem, hogy jó vagy pedig gonosz dolgokra vágyunk-e. Ha a földi életünk során Jézus Krisztus követését választottuk, akkor a lélekvilágban nyugalom övez majd bennünket. Azok viszont, akik úgy döntöttek, hogy nem követik Krisztust, és nem bánják meg a bűneiket, boldogtalanok lesznek.

Mennyei Atyánk tudta, hogy gyermekei közül sokaknak nem lesz rá lehetőségük, hogy életük során megismerjék az evangéliumot; mások pedig majd úgy döntenek, hogy nem követik Őt. Mivel Isten igazságos és szereti gyermekeit, ezért módot adott a lélekvilágban lévőknek arra, hogy megismerjék az Ő tervét, hitet gyakoroljanak Jézus Krisztusban, és bűnbánatot tartsanak. Akik azt választják, hogy elfogadják és követik Jézus Krisztust, azok békére és nyugalomra lelnek.

A halál után egyszer majd újra egyesül a lelkünk és a testünk – és már soha többé nem válnak szét. Ezt az újraegyesülést nevezzük feltámadásnak, melyet Jézus Krisztus halála és feltámadása tett lehetővé. A feltámadás idejéig lelkünk a lélekvilágban marad.